Na ilyen is rég volt már… csodálatos. Az ivás maga egyébként tök unalmas, de az első kortyról kurva sokat lehetne írni. Tiszta szerencse, hogy én sosem írok. 

Néha komolyan elgondolkodom azon is, vajon a csodálatos regényemben (ami idén már tényleg 1000%, hogy elkészül, hát persze) van-e egyáltalán olyan oldal, ahol nem gyújt rá valaki.

ekkoriban kezdtem komolyabban inni. feledtem drogokba vetett igaz hitemet, és minden figyelmemet a jégkockák csilingelésének szenteltem, istenem azok a gyönyörü tranziensek. különös, reprodukálhatatlan hangok! de úgy értem most a komolyan ivást, hogy hát én annakelőtte általában akkor voltam nyugodt, ha volt legalább két üvegnyi, >=40% töménységű pia a hűtőben. még be is konfiguráltam azt a szájbabaszott szart, hogy rendelgesse magának a piát, ahogy fogy, jól beállítottam én mindent jól nagyon jól. és akkor eljött az a sötét nap, midőn azon kapám magam, hogy már bedobtam a tegnapi üveg maradékát (30cl Kerrály márkájú viszki), és a teljes mai üveget is (70cl Kerrály márkájú viszki), és az van, az van, hogy már végighallgattam a fél Pink Floyd életművet, és soha nem voltam még szomorúbb, és innom kell még. másnap óta már csak akkor voltam valaha is igazán nyugodt, amikor legalább két teli üveg volt a hűtőben.

teli üvegek… telis-teli

hihetetlen mennyiségű üres üveg halmozódott fel. külön kukát is nyitottam, de azt is folyton üríteni kellett. a látványtól rendszerint rosszul lettem, emígyen-légyottosan-félmásnaposan-részegedőben végigtekintve az üres üvegek harmincöt literes szemeteszsáknyi csilingelő halmán.

egy igazi paranoid ember maga dobja ki szemetét, nem bízza ezt korrupt másokra vagy korrumpálható automatizmusokra.

egy szerda reggelen, amikor már jó ideje komolyabban ittam, és épp azokat a csilingelő rémségeket akartam végre megint kibaszni a kurva anyjukba, a zombi krachmaar kopogtatott. büdös volt és rohadt. egyben rohadt büdös is! másnapos émelységemmel eltelve hánytam le az üvegeket, s csaptam le félvakon a kuka tetejét. a zombi krachmaar közben kényelmesen elterpeszkedett a kanapén. nem sok bőr volt már rajta, de nem zavartatta magát igazán. elvett egy szálat az asztalon heverő cigiből, és rágyújtott.